Kis vérkör:
a szív és a tüdő közötti erek alkotják. A vér leadja a szén-dioxidot, s felveszi az oxigént. A gázcserét végzi el.Minden szívverésekor oxigénszegény vér pumpálódik a jobb szívkamrából a tüdőverőéren át a tüdőbe. Többszöri elágazás után itt is hajszálerek jönnek létre a tüdőhólyagocskák körül, melyeknek levegőjéből a vér oxigénnel dúsul. A vér négy tüdővisszéren jut vissza a szív bal pitvarába, ahonnan a bal kamrán a nagy vérkörbe.Nagy vérkör:A bal kamrából indul ki. A nagy vérkör főverőeres részében áramlik a szívből származó vér a szövetekbe. A tüdőből visszaérkező, oxigénnel dúsult vért a szív először a főverőérbe pumpálja. A főverőér ágai a felső végtagokba, a fejbe, a törzsbe és az alsó végtagokba haladnak. E nagy erekből kisebbek ágaznak ki, majd azok is újra meg újra elágaznak. Végül a kisebb verőerekből a hajszálerekbe jut a vér. Itt történik a tápanyagok és a gázok cseréje.
Verőeres rendszer:
a verőerek fala vastag, mert a benne lévő vérnek nagy a nyomása.
Visszeres rendszer:
a visszeres (vénás) rendszerben a szövetekből áramlik vissza a vér a
A csalán az egyik legerősebb vértisztító növény, ezért érdemes alkalmazni.Mivel igen gazdag A- és C-vitaminban, emellett sok klorofillt, vasat, magnéziumot,
Azt a nyomást, amelynek ellenében a bal szívkamrának ki kell löknie a vért, artériás vérnyomásnak nevezzük.Az ekkor keletkező nyomáshullámot, mint pulzushullámot kitapinthatjuk az ujjunkkal egy bőrfelszíni artéria fölött. Az artériás vérnyomás egy állandóan változó mennyiség, mely egy maximális (szisztolés vérnyomás; a kilökési fázis csúcspontján) és egy minimális (diasztolés vérnyomás; az aortabillentyű nyitásakor) érték között ingadozik. A szisztolés vérnyomás normális értéke 120 (a hagyományos Hgmm egységben megadva; 16 kPa-nak felel meg 2), a diasztolés vérnyomásé pedig 80 (= 10,7 kPa).A vér az életerőt, az élet-kedvet és a négy alapelem összekapcsolódását jelképezi. Úgymint:• Víz, mint a folyadék;• Föld, mint a benne lévő sók;• Levegő, a benne lévő oxigén miatt;• Tűz, a hemoglobin vörös színe miatt.
• Fizikai síkon az élet hordozója;• A személyes dinamika kifejezője. Ezért szoktuk azt mondani valakire, amikor túl "forróvérű" vagy esetleg éppen "nyugodt vérmérsékletű;• Ezek a jelzők utalhatnak az egyén aktuális természetére;• Vérünk fontos jelzőértékkel bír;• Számos betegség, még krónikussá válása előtt kimutatható belőle, ha figyelemmel vagyunk egészségünkre;• Ha éves szinten ellenőriztetjük vérünket, lehetőséget adunk arra, hogy elkerülhetjük a felesleges egészségügyi kellemetlenségeket.
A szívünk felelős az emberi test legkisebb egységének a sejtnek a táplálásáért, az életünkért. Az emberi szív percenként 60-80-at ver és pumpaként működve folyamatos keringést biztosít a tápanyagot és oxigént szállító vér számára. A szívünk a teljes keringésünk csupán 25%-ért felelős. A fennmaradó 75%-ban a kapillárisokban működő mikrokeringés szállítja a tápanyagot. Az egy emberben lévő kapillárisok hossza a föld egyenlítője hosszának majdnem háromszorosa. A kapillárisokban, a hajszálerekben, a vér továbbítása az érfalak ütemes összehúzódásával történik. A kapillárisok összehúzódásának üteme egy fiatal
szervezetben egy helyen percenként három, egy öreg, beteg szervezetben
ugyanabban az érszakaszban az összehúzódások gyakorisága lehet akár
10 perc is.
Testünkben két vérkör van. A kis vérkörben a szív és a tüdő között áramlik
a vér, míg a nagy vérkör a test minden részét ellátja vérrel.
Adott pillanatban csupán a kapillárisok egy részében van aktív vérkeringés. Ezt a kapillárisok eredésénél található izomelemek teszik lehetővé, melyek összehúzódásukkal csökkentik a véráramlást, míg elernyedve megnyitják a hajszálereket. Ezzel a mechanizmussal tudja az aktuális igényekhez igazítani a szervezet a keringést. Erre azért van szükség, mert a keringő vértérfogat túl kevés ahhoz, hogy egyidejűleg az összes érbe jusson, másrészt a szívnek is túl nagy munkát jelentene a kellő vérnyomás biztosítása.
A sejtekből kiszabaduló anyagcseretermékek ugyancsak befolyásolják a helyi véráramlást. A hajszálerekből utána a vénás rendszerbe kerül a vér.
A legtöbb verőér a test mélyén védve helyezkedik el.
szívbe. Ezután a vér a kis vérkörbe pumpálódik, s oxigénnel dúsulva
jut ismét a szíven át, a nagy vérkörbe (bal pitvar).
A visszeres rendszer a hajszálerekből létrejövő kis vénákkal kezdődik. Az egymással egyesülő visszerekből egyre nagyobb erek lesznek, míg végül kialakul a test két legfőbb visszere, a felső és az alsó üres visszér. Ezek a szívbe torkollanak. A testünkben lévő vérmennyiség kb. 60%-a a visszeres rendszerben van.
Az artériák és a vénák szerkezetileg eltérnek egymástól. Fontos, hogy nem az oxigéntartalmuk alapján nevezzük őket így, hanem aszerint, hogy a szívtől a periféria felé (ezek az artériák) vagy a periféria felől a szívbe (ezek a vénák) tartanak. Így például a kisvérköri artériák oxigénszegény és szén-dioxid gazdag vért visznek a tüdőhöz, míg a tüdővénák oxigéndús vért szállítanak a bal pitvarba.
A vér rendkívül bonyolult anyag, összetevőinek száma szinte felsorolhatatlan: víz, oxigén, vörösvértestek, fehérvérsejtek, vérsavó, koleszterin, sók, stb.
A vér áramlását biztosító szerv az ér. Az emberi testben 5-6 liter vér folyik. A szív pumpálja a testbe, oxigént és táplálékot visz a sejtekhez, onnan pedig, elszállítja a salakanyagokat. Az emberi test érhálózatának hossza több mint 100 000 km, és csőhálózatként szövik át a testet.
A vér folyékony sejt közötti-állományú kötőszövet. A vörösvértest, fehérvérsejt és a vérlemezke az alakos elemek közé tartozik. A sejt közötti állomány (vérplazma) vizet, ionokat és fehérjéket tartalmaz. A vérplazma fehérjéi a globulinok, fibrinogén és az albuminok. A sejtes összetevők aránya a vér teljes térfogatához képest a hematokrit, mely fontos orvosi paraméter, normálértéke kb. 0,45-0,5.
Az ér fala az életkor előre haladtával megvastagszik, csökken a rugalmassága. A belső keresztmetszet vagy jelentősen kitágul (életveszélyes vérzéshez vezethet), illetve gyakrabban összeszűkül, ha a falában meszesedés keletkezik. A verőér elmeszesedésének következtében az ellátott testrész vérkeringése csökken, esetleg teljesen megszűnik, ami az egyes szervek (pl. agy, végtagok, szív) funkciójának károsodását eredményezheti átmenetileg vagy véglegesen.
A táplálkozásból és helyzeti-, genetikus-, és életmódi sajátosságokból származó koleszterin a vérben gyűlik fel, és depókat képez a véralkotók falán. Ez az elsődleges oka a vér besűrűsödésének, amely nem csak az érfalakat és véredényeket roncsolja hosszú távon, de növeli az érrendszeri megbetegedések kockázatát is. Szükségképpen, ha csökkenteni kívánjuk a kockázatokat, mielőbb meg kell kezdeni a vér tisztítását.
káliumot és kalciumot is tartalmaz, enyhe vizelethajtó hatású is. Magas kovasavtartalma
miatt tartós használata irritálhatja a vesét, ezért legfeljebb 3-4 hétig használjuk, majd
szüneteltetése után újból alkalmazhatjuk!
A vér tisztaságáért a szervezetben leginkább a vékonybél felel, aminek a hasznosítható tápanyagokat el kell választania a teljes fölvett anyagmennyiségtől. A vér tisztaságát másodlagosan befolyásoló szervek a máj, a vese és a vastagbél. Vérkeringésünk felpezsdítésén rendszeres masszázzsal, szaunázással segíthetünk.
Vörösvérsejt:
A vörösvérsejt a vér eleminek legnagyobb részét teszik ki. Sejtmagot nem tartalmazó ovális korong alakú testek. Ezek tartalmazzák a vörös vérfestéket, a hemoglobint, melyek a belélegzett levegőből megkötik az oxigént és átadják a test szöveteinek. A vörösvérsejtek a csontvelőben képződnek. Számuk egy felnőtt ember 1 mm3 vérében átlagosan 5 millió. A vörösvérsejt átlagos élettartama 120 nap, a lépben és a májban bomlanak le.
Vérnyomás:
ez a rendszer, a vérrendszer, melynek a működése szinte minden életminőségéért felelős, vagy minden változást előre jelez, vagy előidéz.